No, csak dióhéjban.
Tovább léptem a nyers evésben.
(Utálom így nevezni- vagy bárhogyan is, ahogy a vegetáriánus szót sem szerettem soha, mert 'jelző". Aki nem érti, úgyis félremagyarázza, aki pedig igen, az meg úgyis érzi... Számomra és milliók számára ez a természetes módja a táplálkozásnak...gyerekkorom óta, passz.)
Szóval.
Kaptam egy nagyon jó aszalógépet P-tól- ami volt, azt nem lehetett használni gyakorlatilag semmire... És egy turmixot, amilyet szerettem azelőtt is, mert bevált, csak tönkretette vki a kaposvári étteremben...Khmmmm...
Meeeeg...könyveket. Évek alatt begyűjtöttem a hipokratészes, élő ételes , csírás, enzimes búzafüves könyveket, és most a legfrissebbek is fent díszlenek a polcon, már amikor nem nézegetjük őket éppen.:))
4 db friss receptes könyv-WOW!!!
Ma reggelre el is készült a legelső gyülölcslapunk,ISTENI lett!!!!!!!!!!!
A kaja mellett a mozgás megmaradt.
Nagyon nyomós indok kell ahhoz, hogy elhagyjam egy napra is.Olyankor szinte elindul magától a lábam, mint Rumcájsz csizmája:D, és nem találja a helyét.Pedig nem mondhatnám, hogy tétlenül ülök a kanapén naphosszat (nincs is:)). A sport más, mint az egész napos lakásrendezés, gyerkőccel maszatolás, cipekedés.
Az eső ugyan megtréfálni látszik bennünket, de amikor eláll, és emberi idő van, kimegyek futni.Kétszer akkora távot, mint eddig, kerek 60 percet. Hohó!!!:))
Amikor nem, bringázok a szobabicajon 1 órát váltott tempóban és fokozatokon, meg erősítő edzéseket tartok.
A rendszeresség-ez nagyon fontos. Nem lehet csak úgy ukkmukk- fuck nekiállni az élet fontos dolgainak. Rendszer az én Vízöntő-Skorpió lényemnek!! Az kell.:))
Így áll a dolog... "Az eső hull"- ahogy Mátyás Attila énekli...És már piszkosul vágyom a napsütésre, melegre, de biztosan tisztulni kell...
Ja, a dinnye! Képzeljétek kb. 1 hét kellett ahhoz, hogy visszaállítsam a térdízületem állapotát.Fájt és merev volt-ez régi probléma egyébként - köszönet érte a gimis tesiórák büntis békaügetéseiért, a helytelen bemelegítésekért és az óra végi levezetés- nélküliségért...:((
Kimosta egyszerűen a dinnyeáradat a kenőanyagot belőlük. Nem szabad ennyit enni belőle!! Olvastam is napokkal azután, hogy leálltam vele, hogy ezt csinálja, sőt rútabbakat is. Tehát dinnyét és édes gyümölcsöt csak mértékkel.
Gyümi nélkül nem édes az élet. Gyönyörűek, illatosak és zamatosak, de bizony a jóból is megárt a sok-tartja a közmondás.
Szal, most beljebb lépek a nyerskonyha világába, és mondhatom, nagyon izgalmasnak ígérkezik. Különösen, hogy P és a gyerekek is érdeklődnek iránta-no a kicsik némi fenntartással, de azért csak nem bírják ki, hogy ne egyenek meg csak egy-két falatot a tányérunkról.:))
Nem erőltetem senkire, de örülök, ha tetszik nekik-elvégre ezt kaptuk Istentől, ez az ő egyik nagy ajándéka részünkre.
Hálás is vagyok érte.